IRK családok átmeneti otthonában? Így csináltuk.

Az Alternatív Közösségek Egyesülete 2024-ben indította az ifjúsági részvételi költségvetéssel kapcsolatos három pilot programját, amelynek három debreceni, és debrecenhez közeli családok átmeneti otthonában végzett. A folyamatot bővebben olvashatnak az érdeklődők az egyesület kiadványában is.

A program különlegessége, hogy nem a részvételi költségvetés fókuszában nem a felnőttek, hanem az intézményben élő gyerekek állnak. Ők kaptak lehetőséget arra, hogy a saját ötleteiket megfogalmazzák, hogy beleszóljanak a közös környezet alakításába.

Az intézményi háttér ismertetése:

Az ezredfordulóig a gyermekszegénység, mint jelenség nem volt döntően a köztudatban és nem is indultak erre irányuló átfogó kutatások. A 2008-as nagy világválság vonzotta megszorítások súlyosan érintették a gyermekes családokat. A gyermekszegénység az európai országok kétharmadában növekedett, és Magyarországon nagyobb mértékben emelkedett, mint más Európai Uniós országokban.

 A válság következtében csökkenni kezdtek a jóléti kiadások, mint például az egészségügy vagy az oktatás költségei, és a megszorítások a gyermekes családokat érintették negatívan. Elsősorban ezeknek a családoknak romlott a jövedelmi pozíciója. 

A magyarországi gyermekellátás több lehetőséget is biztosít az ellátást igénylő gyermekek számára. Ennek egyik legismertebb verziója a családok átmeneti otthonában kialakult intézményi ellátás.

Ez az az intézmény, ahol a gyermeket nem emelik ki a családból, nem kerül állami gondozásba, sem nevelőszülőkhöz. Az átmeneti otthonba a gyerekek a szülőkkel együtt kerülnek be, a család egységének megőrzése miatt. A kétszülős családok mellett az átmeneti otthon lakhatást biztosít az egyszülős családoknak is.

Az átmeneti otthonok első intézménye 1989-ben nyitotta meg kapuit a fedél nélkül maradt családok előtt, de a gyerekszegénység, mint jelenség a kétezres évek elején kezdte felütni fejét és vált a köztudat fontos problémájává. (Zombai 2014) Ennek eredményeként az átmeneti otthonának száma 10 év alatt csak nem a négyszeresére nőtt és

2008-ban Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Országos Módszertani Családi Otthona kutatása alapján már 108 intézményt tartottak számon. Az intézmény működtetését törvényben írják elő, és minden 30.000 vagy több főt számláló városnak – legalább egy – családok átmeneti otthonát kell működtetnie.

Az intézményrendszer felülről nyitott, a középosztályból lecsúszó családok gyakran kényszerülnek ilyen fajta szolgáltatások igénybevételére. Az intézmények fő célja az, hogy lakhelyet biztosítson a fedél nélkül maradt családok számára. Az intézményi rendbe tartozik az, hogy az ott lakók egy évig vehetik igénybe az ellátást (kivételes esetekben ez meghosszabbítható) (Zombai 2014).

Alkalmazott módszerek:

Az AKE célja az volt, hogy lehetőséget és hangot adjon azoknak, akik a leginkább érintettek, de a mindennapi döntésekben általában a legkevésbé bevontak. A projekt fő eleme a gyerekek részvétele volt. A gyerekek élményeket osztottak meg, ötleteket hoztak be arról, hogy mitől lenne otthonosabb, játékosabb, közösségibb a családok átmeneti otthonában az élet.

A pilotok során mind a három családok átmeneti otthonában kifejezetten nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a részvételre ösztönző eszközeink minél inkább gyerekbarátak legyenek.

• Mielőtt bármiféle foglalkozást elkezdhettünk volna, gyereknyelven kellett megfogalmaznunk nem csak a részvételi költségvetés, de a pénz és a rendelkezésre álló pénz fogalmát is.
• Nagy teret kapott a vizualizáció, a közös rajzolás, amikor az intézmény alaprajzán meséléssel, élmény megosztással igyekeztünk megtalálni a számukra legkényelmesebb, leginkább szeretett, legközösségibb helyeket.
• Az ötletek pontosításánal nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az ötleteket a gyerekekkel együtt pontosítsuk, hosszas beszélgetés alatt minden ötletnél konkretizáltuk a megvalósítás lehetőségeit, a használat szabályait, és azt, hogy hogyan fog ez hozzáadni az intézményi közösség életéhez.
• A kampányolás során kiemelt szerepet kapott az, hogy több módszerből választhassanak a gyerekek, hogy mindenki megtalálja azt, amiben igazán magabiztosan érzi magát.
• A szavazáskor visszatérő volt a vizuális elemek használata, minden ötlet kapott egy egyszerű, érthető motívumot, amik az ötletek átláthatóságát segítették. Minden motívum elé került egy szavazó szütyő, a gyerekek pedig érmékkel adhatták le a szavazatukat.

Nehézségek az átmeneti otthonban:

• életkort tekintve nagyon heterogén volt több családok átmeneti otthonában a gyermekcsoport (1. osztálytól egészen 14-15 éves korig), így nehéz volt olyan foglalkozásokat kitalálni, ami minden korcsoportnak kellőképpen izgalmas
• a kisebb gyerekek nehezen értették meg a folyamat lényegét és a pénz fogalmát, ők leginkább az élményt fogták fel
• különösen a kisebbeknél nagy kihívás volt a figyelmük fenntartása

 “Tehát én nem tudtam elképzelni az óvodás gyereket, hogy lehet bevonni a döntésbe. És tök jó, egyszerű eszközökkel, de annak nagyon örültem, hogy tényleg mindenki.”

• nem minden szülő értette, vagy tartotta fontosnak a program lényegét, amiatt előfordult, hogy nem engedték el a gyerekeket a foglalkozásokra, vagy csak elfelejtették, hogy foglalkozás van
• az intézményekben évközben is van fluktuáció, így van olyan gyermek, aki a folyamat közben kiköltözött, és olyan is, aki a folyamat közben kapcsolódott be, így nem mindenki tudta az elejétől a végéig végigkövetni a folyamatot

Tanulságok:

• a gyerekek nagyon élvezték a folyamatot, már a kezdeteknél lelkesek voltak, de a legnagyobb örömet az jelentette, amikor látták, hogy a megszavazott ötletek valóban megvalósulnak

“Plusz élményeket, hogy részt vehettek ebben, hogy azért átlátták, bevontátok őket, nekik azért ez nagyon egy ilyen, szerintem ennyi, hogy pluszt adott nekik a mindennapjaikban, igen. Meg az, hogy talán ezáltal is, érezték a felelősségvállalásukat, hogy akkor ők csinálnak valamit. Igen, és hogy nem a fejük fölött döntenek, hanem részt vesznek ezekben.”

• Sok gyerek teljesen új dolgokkal, élményekkel találkozott a program során (strand, állatkert, játszóház).
• A program erősítette a gyerekek önbizalmát, és beleláttak a döntéshozatal folyamatába.
• Olyan készségek, képességek kerültek felszínre, amelyek korábban nem, vagy nem volt rá lehetőség (véleményformálás, kiállás a saját ötlete mellett, meggyőző kommunikáció).

“gyerekek ott sokkal jobban tudták képviselni magukat, mint ahogy gondoltam”

“akkor teljesen más oldalukat láttam meg azoknak a gyerekeknek… olyan kis összeszedettek, meg ilyen kis, tényleg látszott, hogy komolyan gondolják, és hogy annyira így szépen elő tudták adni, vagy képviselni a többieket, hogy ezt olyan jó volt látni.”

Javaslatok a változtatásra:

• korcsoportok kialakítása annak érdekében, hogy mindenki számára izgalmas, de érthető foglalkozást tudjunk tartani
• külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a szülők is megértsék a folyamatot, így kevésbé lenne akadályozva a gyerekek részvétele a foglalkozásokon
• célszerű rövidebb idő alatt végigvinni a módszertant egy intézményben, ezzel csökkentve azt, hogy a kiköltözések miatt a gyerekek a folyamat közben esnek ki
• érdemes a tanévkezdéshez igazítani a folyamat megkezdését (ilyenkorra általában tisztázódik a bent élő családok jelenléte (de így is elkerülhetetlen, hogy év közben kiköltözzenek)
• módszertan, alkalmazott eszközök és módszerek átadása az intézmények számára, így külsős facilitátor jelenléte nélkül is megvalósulhat részvételiség az intézményekben

A három CSAO-ban megvalósult részvételi költségvetés pilotok bebizonyították, hogy a gyerekeknek hatalmas ereje van, ha teret adunk erre, és bevonjuk őket a döntéshozatali folyamatokba. A folyamat során olyan készségeket mutattak a gyerekek, amik nemcsak a felnőtt életben, de a saját maguk képviseletében is elengedhetetlenek. Barátságok, közösségek épültek, és olyan élményekkel gazdagodtak a gyerekek, amiket korábban tapasztalhattak meg, és kisgyermek korban elengedhetetlen a fantáziájuk fenntartásában.

Ha akadtak is nehézségek, a tapasztalatok egyértelműek: minden gyermek képes aktív és értékes résztvevője lenni egy döntési folyamatnak, ha erre lehetőséget kap.

“Meg én azt láttam, hogy a gyerekek nagyon szerették ezeket a foglalkozásokat, és élvezték azt, hogy így van beleszólásuk, hogy dönthetnek arról, hogy akkor mi legyen, vagy esetleg hogy meggyőzhetik a többieket.”